Hála Baló Györgynek, végre valódi politikai vitát láthattunk Magyarországon, fajsúlyos szereplők között.

De nézzük, ki nyerte a miniszterelnök-jelöltek csatáját!

Próbálunk objektívek maradni, amennyire lehet, ezért két alapvető szempont szerint rangsoroljuk a szereplőket: tartalom és forma. Az egyes versenyszámokban a győztes 2, a második helyezett 1, a harmadik 0 pontot kap.

Tartalom

- avagy: mit ígérnek a jelöltek?

Itt viszonylag egyszerű a helyzet: Gyurcsány Ferenc, A DK elnöke láthatólag nem is törekedett rá, hogy komoly közpolitikai tartalmakat hozzon be a beszélgetésbe. "Nyugodt, kiszámítható" életet ígért - ami egyrészt nem sok, másrészt Gyurcsány Ferenc impulzív habitusát ismerve nem is igazán hiteles ígéret.

Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje új irányt hirdet, de nem nagyon látni, mi is lenne ennek a tartalma. Legyen jobb az egészségügy és az oktatás - hát, ez nem valami fantáziadús. Erőset finanszírozási oldalról sikerült mondani: menjen minden 5. forint az oktatásra. Ez valóban komoly gurítás, de igaza volt Gyurcsánynak, aki  tanárosan helyrerakta Szélt: ez teljes nonszensz lenne. Tegyük hozzá, Szélnek igaza van abban, hogy radikális változásra van szükség az oktatásban, de nem az a megoldás, hogy a finanszírozást háromszorosára növeljük - sokkal inkább tartalmi változásokra van szükség.

Karácsony Gergely, a Párbeszéd jelöltje volt az, aki nem csak beszélt a paradigmaváltásról, ahogy Szél, hanem bemutatta, mit jelent ez a gyakorlatban. A "beruházás az emberbe", amit a Mindenki számít! c. programja esszenciájaként megfogalmazott, valóban új paradigma - eltér az elmúlt 27 év magyar kormányzati politikájától, és leginkább a skandináv modellhez hasonlít.

Ezt a versenyszámot Karácsony nyerte, második Szél, harmadik Gyurcsány. Az állás tehát 2:1:0.

Forma

- avagy: hogyan valósítanák meg terveiket?

Haladjunk itt is hátulról előre. Ezt a számot Szél Bernadett veszítette el, akin látszott, hogy jól betanulta a Ron Werber által kitalált paneleket, de ettől még nem sikerült épképzláb választ adnia arra a kérdésre, hogy miként is lesz ebből kormányváltás.

A második helyezett Gyurcsány Ferenc, aki láthatólag ezt az alkalmat annak szentelte, hogy Szél Bernadettet politikai értelemben megsemmisítse. Egész jól sikerült neki, de azért ezt ne jutalmazzuk aranyéremmel.

Ismét Karácsony Gergely volt az, aki kimaradt a vagdalkozásból és a 106, minden ellenzéki párt által támogatott jelölt és az ellenzéki sokszínűségét leképező több lista egyedül működőképesnek tűnő koncepcióját értelmesen elő tudta vezetni.

Az eredmény tehát Karácsony-Gyurcsány-Szél 2:1:0.

Összesítés

Az összesített eredmény: Karácsony-Gyurcsány-Szél 4:1:1.

Való igaz, nem Karácsony dominálta a vitát, az a legtöbb értékelés szerint Gyurcsány és Szél ütközéséről szólt. De hétvégi, kis mintán végzett közvélemény-kutatásom alapján az emberek nem nézik szívesen egy ripacs és egy droid veszekedését; sokkal megnyerőbb volt a többség szemében Karácsony csendes, visszafogott stílusa, amellyel ugyanakkor (például Mellár Tamás ügyében) hatásosabban szorította sarokba Szélt, mint Gyurcsány, a maga kioktató stílusában.

A kormányváltást akaró szavazók nem annyira az ellenzék egymás közti cívódásaira, cicaharcaira kíváncsiak - sokkal inkább azt keresik, ki az, aki képes integrálni ezt az egymást is sokszor ellenszenvvel méregető tábort. Ebben pedig vitán felül Karácsony Gergely a legerősebb - ezért lehetett ebben a vitában is győztes azzal, hogy egyszerűen ment előre a maga csendes derűjével a két, egymással perlekedő szélsőség között, az arany középúton.