Az MSZP utolsó utáni esélye
Baloldali vagyok, mindig is az voltam. Talán ezért nem szavaztam eddig soha az MSZP-re.
De Botka László programhirdetése után elkezdtem komolyan meginogni. Oké, nem egy Corbyn vagy Sanders, de az igazságos Magyarország víziója, és az a bátorság, hogy kimondta: a gazdagoknak többet kell fizetniük, az elég meggyőző volt. Ráadásul mindez egy alapvetően hiteles és sikeres politikus szájából.
Ez hatott - és nemcsak rám, hanem szerte az országban sokakra. Ráadásul képes volt lelkesedni érte az MSZP tagsága is, márpedig anélkül nincs sikeres kampány.
De amilyen jó a tartalmi üzenete, olyan rossz a pártközi viszonyokra vonatkozó stratégiája a Botka-kampánynak. Belépésként szétverte az előválasztási tárgyalásokat, ahelyett, hogy megnyerte volna a baloldali előválasztást, és így legitim összellenzéki miniszterelnök-jelöltté vált volna.
Aztán addig erőltette a közös listát, hogy nyakig merült a fölösleges gyurcsányozásba. A sok választási szakértő körülötte igazán meggyőzhette volna arról, hogy elég a 106 egyéni körzetben megállapodni (mindenkivel), a külön lista pedig lehetőség lenne arra, hogy megszabaduljanak Gyurcsánytól, és csináljanak végre egy valódi baloldali pártot.
Érdemi ajánlat híján pedig nem tudott megegyezni a kisebb pártokkal sem.
Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, nem tudott rendet vágni a saját pártjában sem. Miután kimondta, hogy Molnár Zsolt áruló, mégsem rúgta ki nagy ívben a pártból, ahogy kellett volna.
Pedig Molnár Zsolt valóban a politika legalja. Szkinhedként fütyülte ki Göncz Árpádot, majd fideszessé szelidült, hogy végül az MSZP-ben kössön ki. De a jó kapcsolat megmaradt: 2014-ben az MSZP kampányfőnökeként is a Fidesznek dolgozott, és ebbe már bele is bukott. De nem bukott elég nagyot, továbbra is az MSZP egyik legerősebb figurája maradt, talán nem függetlenül a titkosszolgálati kapcsolataitól. (És azért ez sokat elmond a pártról).
Ezek a hibák mára odáig vezettek, hogy az MSZP beleállni látszik a földbe, Molnár Zsolt pedig Tarjányi Péterrel és kesztyűbábjukkal, Lattmann Tamással karöltve kívülről próbálják megbuktatni Botkát.
Én drukkoltam Botkának, és drukkolok annak, hogy az MSZP-ből egyszer egy tisztességes baloldali párt váljon - de aki (demokrataként) mindezt nem akarja, és megelégedne egy kormányváltással, annak sem áll érdekében, hogy a legnagyobb baloldali párt összezuhanjon, mert abból nem elsősorban a kisebbek, hanem a Jobbik profitálna.
Az MSZP az utolsó utáni pillanatban van, de néhány bátor lépéssel még van lehetőség elkerülni a megsemmisülést, és közelebb kerülni a kormányváltáshoz is. A következőket kellene megtenniük:
- Kitakarítani Molnár Zsoltot és közeli szövetségeseit a pártból. Amíg árulók vannak a csapatban, addig sose fognak semmire se jutni.
- Elengedni a közös lista projektet. Ez nem fog megvalósulni, és nem is kár érte.
- Megegyezni a 106 egyéni körzetben való koordinálásról mindenkivel, aki erre kapható (DK + LMP + Együtt + Liberálisok - Momentum).
- Visszalépni Botka Lászlónak. Hiába minden, fent felsorolt erénye, ebbe a történetbe most belekozmált. Egy ilyen gesztus azonban hitelességet és erőt adna neki, amit az MSZP ráncba szedésére használhatna. Rájuk férne.
- Leigazolni Karácsony Gergelyt miniszterelnök-jelöltnek, és közös listát állítani a Párbeszéddel. Botka hátrébb lépése után más nem jöhet szóba, és egyébként is két baloldali párt van a térképen, amelyek még a programjukban is jórészt egyeznek. Karácsony vezetésével pedig egy hiteles és sikeres, újbaloldali kampányt tudnának csinálni.
Igazából minden Botka Lászlón múlik.
Ha elég okos, belátja az eddigi stratégia kudarcát.
Ha elég erős, megteheti, hogy lemond a miniszterelnök-jelöltségről, hogy helyette tisztességes, baloldali pártot faragjon az MSZP-ből.
Ha elég nagyvonalú, tud olyan ajánlatot tenni Karácsony Gergelynek, amit ő elfogad.
Ha elég bátor, meg is teszi mindezt.
Én drukkolok neki. Hajrá, Botka úr, hajrá, Laci!