2014. aug 18.

Tóthék - abszurd a 13-ban

írta: Pol13
Tóthék - abszurd a 13-ban

Úgy tűnik, a kerületünkben is lezárult az önkormányzati választás nulladik fordulója: a pártok alkudozása.
Az eredmény egészen sajátos lett, hiszen az Együtt, a PM, a DK és a MoMa megegyezett egymással, az MSZP azonban kimaradt a közös listából. A négypárti szövetség ugyanakkor Tóth József MSZP-s polgármestert támogatja, miközben egyéni jelöltjeik egymás ellen (is) futnak.

Hogyan jutottunk el idáig?

A zárt ajtók mögötti tárgyalások menetét természetükből fakadóan nehéz rekonstruálni, de azért vannak fogódzóink. A budapesti tárgyalásokat követve mindenki számára nyilvánvalónak tűnt, hogy a 13. kerület is azok közé tartozik, ahol komoly az esély a baloldali győzelemre, így megállapodásra törekedtek a felek. A budapesti tárgyalódelegációk legalábbis igen, de azt már akkor látni lehetett, hogy az MSZP-ben a fővárosi és kerületi szintű elképzelések nincsenek összhangban egymással.

Az Index augusztus 8-án megírta, hogy 

Tóth József birodalmában kissé döcögött az alkudozás: a szocialisták a 15 önkormányzati körzetből 15-öt akartak megtartani saját maguknak. Miután május 25-én az MSZP 18%-ot, az Együtt-PM 16-ot, a DK pedig 15-öt ért el Angyalföldön, utóbbiaknak ez annyira nem tetszett. Végül hétfőn abban maradtak, hogy 9-3-3 arányban osztják el a 15 helyet. Pénteken az MSZP viszont már egy 11-2-2-es felosztásra mondott igent.

Most pénteken kiderült, hogy míg minden más problémás kerületben (III., XIV.) sikerült végül dűlőre jutni, csak nálunk maradt az a felállás, hogy a kerületi MSZP blokkolja a központi megállapodást.

De vajon miért jutottunk idáig; lehet-e, hogy tényleg Tóth József az egyetlen kerékkötője a teljes körű budapesti megállapodásnak? 

A jelek mindenesetre erre mutatnak. Az Indexen leközölt, az Együtt-PM-DK-MoMa sajtótájékoztatón is elismételt és az MSZP által sem cáfolt alkufolyamat elég kemény képet mutat a helyi MSZP, vagyis, legyünk pontosak, Tóth József demokráciaképéről.

A 19-16-15%-os EP-eredmények után a szocialisták által felkínált 15(+1)-0-0 leosztás az egypártrendszert idézi. A tárgyalásokra rálátó forrásaink szerint a mögöttes érvelés is ezt támasztotta alá: egyeztessék a programokat, és a közös programot majd a szocialisták jól bevált csapata valósítja meg. Ez tényleg azt jelenti, hogy a helyi emeszpés fejekben még nem zajlott le a rendszerváltás (vagy éppen, hogy "korszerűek", és csak kialakítanák a NER helyi változatát?).

De vegyük észre, az általuk elfogadhatónak mondott 11-2-2-es mandátumeloszlás is azt eredményezné, hogy Tóth Józsefnek és csapatának várhatóan abszolút többsége lenne a közgyűlésben, vagyis a szövetségesek elképzeléseitől függetlenül továbbra is bármit meg tudna valósítani. Tehát 20% alatti támogatottsággal is fenntartaná az egypárti kormányzást.

Ébresztő, Tóth elvtárs, ez 2014, nem 1974!

 

De rendben, ne üljünk fel elsőre a látszatra alapuló hangulatkeltésnek, hallgassuk meg a másik felet is! A szocialisták közleménye szerint a többi baloldali párt "politikai játszmának, nem pedig együttműködési kísérletnek tekintette a tárgyalásokat".

A fenti számokat elég nehéz szocialista részről nem játszmázásnak látni, egyébként meg helló, nem véletlenül modellezik játékelmélettel egyebek mellett a politikai tárgyalásokat is - igen, ezek játszmák, ahol a társadalmi támogatottságot próbálják közhatalmi részesedéssé konvertálni a pártok. Ugyanis ez a dolguk, többek közt.

Keressünk tovább érveket a szocialisták álláspontja mellett, még akkor is, ha ők maguk a közleményükben nem nagyon érvelnek, inkább minősítenek és kinyilatkoztatnak. De Borszéki alpolgármester augusztus 1-én megjelent levelében van egy megfontolandó gondolat: "A kizárólag az európai parlamenti választások eredményeire való hivatkozásokat csak úgy tudom értelmezni, hogy álláspontjuk szerint a XIII. kerület várospolitikai élete 2014. május 25-én kezdődött. Ezzel semmibe veszik Tóth József polgármester és az őt támogatók elmúlt 20 éves munkásságát."

Ez részben jogos, és a központi tárgyalásokon kialkudott végeredmény is megjelenítette ezt a szempontot - talán súlyán felül is. De azért a politika alapvetően már csak olyan kellemetlen műfaj, hogy nem a múltbéli érdemek, hanem ezek aktuális megítélése számít igazán. Én emberileg még azt is megértem, hogy a helyi szocik nehezen tudják feldolgozni: miközben ők relatíve jól dolgoznak, a pártjuk összeomló társadalmi támogatottsága őket is maga alá temeti. Az élet igazságtalan, és ez fáj - de ettől még politikusként szembe kell nézniük a valósággal, különben nagy fejreállás lesz a vége.

Akárhogy is nézzük, a legnagyobb jóindulattal sem találunk olyan értelmezést, ami a megállapodás elmaradását ne az MSZP és Tóth József számlájára írná.

De mi lesz ennek a vége?

Először is: kiábrándultság a baloldalon. A budapesti tárgyalások is csak az elemző kedvű politikaértőknek jelentettek jó szórakozást, a túlnyomó többség - ha egyáltalán veszi ezeket a híreket - leginkább szánalmasnak látta az egész folyamatot. (Tegyük hozzá, ez tökéletesen megfelel az önkormányzati választás szabályait az utolsó pillanatban átíró Fidesz szándékainak.) De a kerületi alku eredménytelenségét minden ismerősöm hitetlenkedve és értetlenül fogadta. Nem tudják elhinni, hogy a kompromisszumképtelen vezetők miatt a baloldal a XIII. kerületet is átengedi a Fidesznek.

Pedig könnyen ez lehet a vége. Tóth József polgármesterré választásához nem fér kétség, különösen, hogy a négypárti szövetség nem állított saját jelöltet, így ők is Tóthot támogatják. De a képviselőtestületi mandátumok nagy része könnyen a Fideszé lehet a (relatív) többségi választási rendszerben. Persze ez csak játék a számokkal, de azért érdemes megnézni, hogy az EP-eredmények megismétlése milyen önkormányzati mandátumeloszlásra vezetne.

Fidesz-Jobbik többség a kerületben

 

A Fidesz 32,3%-os eredménye mellett az Együtt-PM+DK 31,4%-ig, az MSZP 18,8%-ig jutott. A 15 önkormányzati választókerület közül 10-ben a Fidesz, 5-ben az Együtt-PM+DK (+MoMa) végezne az élen. A kompenzációs listáról pedig a szocialisták 2, a négypárti szövetség, a Fidesz, az LMP és a Jobbik 1-1 mandátumot nyernének, vagyis a közgyűlés így festene:

Fidesz 11, Együtt-PM-DK-MoMa 6, MSZP 2+1, LMP 1, Jobbik 1 mandátum, így egy Fidesz-Jobbik "koalíció" bármit át tudna nyomni a képviselőtestületen.

Persze ebben a modellben nincsenek benne a pártpreferenciák időközbeni változásai, a részvételi arány különbsége, az esetleges további indulók, a polgármester hatása egyfelől, az esélyesebb baloldali jelöltre való átszavazás másfelől és számos további szempont. De arra biztosan jó, hogy lássuk, mi forog kockán: egy masszív baloldali többségű kerületben is felállhat a tragikus eredményekkel járó esztergomi modell, amit biztosan megszenvedne a kerület.

Nem kétséges, Tóth József városmenedzserként kiválóan teljesített az elmúlt 20 évben. De most azt látjuk, hogy demokrataként értékelhetetlen a teljesítménye, ráadásul vezetőként is nagyon rossz döntést hozott a kerület, a baloldal és az MSZP számára egyaránt.

A politikusi nagyság nem abban mutatkozik meg, hogy valaki sok pénzt jól tud elkölteni. A jó politikus arról ismerszik meg, hogy reálisan felmérve a helyzetet, megtalálja a megfelelő eszközöket a kitűzött célok megvalósítására. Tóth József már a valóságészleletnél megbukott: azt hiszi, az MSZP még mindig egyenlő a baloldallal, pedig ez egyre kevésbé van így. Csak remélni tudjuk, hogy Tóth még idejében szembe tud nézni a valósággal, és a realitással való hadakozásának árát nem a kerület lakóinak kell megfizetnie.

Szólj hozzá

MSZP XIII. kerület Tóth József